79 éves korábban elhunyt dr. Kósa Ferenc

Dr. Kósa Ferenc egész szakmai pályája a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékéhez kapcsolódott, a magyar szakos hallgatóknak több mint négy évtizeden át tanított magyar nyelvtörténetet, finnugor összehasonlító nyelvészetet és paleográfiát.

Kósa Ferenc Nagyszalontán született 1934. december 23-án. Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte Kolozsvárt (1954–1958). Egy évig tanár volt Érsemjénben, 1959-től a Babeş-Bolyai Egyetem magyar tanszékének oktatója.

Fő kutatási területe a magyar nyelvtörténet volt. Doktori disszertációját Apor Péter nyelvhasználatáról írta, és később (1983-ban) könyv formájában is megjelent a Kriterion Könyvkiadónál: Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota címmel.

A 14 kötetes Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak, a magyar nyelvészet legnagyobb szabású szótári vállalkozásának, 1982-től szerkesztő munkatársa volt három évtizeden át, a XII. kötetet pedig főszerkesztőként jegyezte. Tagja volt annak a tanszéki kutatócsoportnak, amely a régi magyar nyelv román eredetű elemeit dolgozta föl. Később ennek anyaga is beépült az Erdélyi magyar szótörténeti tár anyagába.

Szintén nyelvtörténeti témaként foglalkozott a székely rovásírás kérdéseivel, így feldolgozta az 1977-es földrengés után napvilágra került dálnoki rovásfeliratot, és több helyen tanulmányt közölt erről.

Volt kollégái és diákjai hálával és tisztelettel gondolnak vissza szerény de méltóságteljes személyére.