Farkas Imola-Ágnes előadása

címmel tart előadást Farkas Imola-Ágnes, a BBTE Angol Nyelv és Irodalom Tanszék oktatója a Márton Gyula Nyelvészeti Szakkollégium keretében.

Időpont: 2020. március 17., 18 óra. Helyszín: Popovici terem

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

AZ ELŐADÁS A JÁRVÁNYÜGYI INTÉZKEDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL ELMARAD.

Jelen előadásunkban azt szeretnénk bebizonyítani, hogy az alábbi három osztályba sorolt áltárgyak az aspektuális belső tárgy szerepét töltik be a magyar nyelvben:

1. a lexikálisan redukált tartalmú egyet áltárgy, amely hasonlóan viselkedik az ún. könnyű főneves szerkezetekben fellelhető könnyű főnevekhez (Simone & Masini 2014: 52), mivel minimálisra csökkentett referenciális értékkel rendelkezik, kiüresedett elemként szerepel és (szinte) kizárólag grammatikai (pontosabban aspektuális) szerepet tölt be
2. a valamivel több lexikális tartalommal rendelkező áltárgyak, mint például (egy) jót, jókat, (egy) (jó) nagyot, nagyokat, (egy) hatalmasat, hatalmasakat, (egy) óriásit ésóriásikat
3. a lexikális tartalommal rendelkező áltárgyak, mint például (egy) szelídet, (egy) hangosat, (egy) kecseset, (egy) vidámat, (egy) szomorúat, (egy) gyorsat, (egy) isteneset, (egy) hirtelent, (egy) intenzívet, (egy) öregeset, (egy) boldogat, (egy) hosszút, (egy) bájosat, (egy) hangulatosat, (egy) kellemeset

Bár az eddigi szakirodalom már szentelt némi (főként mondattani és szemantikai) figyelmet az áltárgyak első két csoportjának (l. Kiefer 1992, 1994, 2006; Piñón 2001; É. Kiss 2004; Csirmaz 2008; Halm 2012; Farkas 2017; Farkas & Kardos 2018, 2019a, 2019b), aspektuális belső tárgy szempontjából való megközelítésük – legjobb tudásunk szerint – mindezidáig elkerülte a nyelvészek figyelmét. Ugyanakkor, az áltárgyak utolsó osztályának feltárásával és elemzésével meg szeretnénk mutatni, hogy a magyar aspektuális belső áltárgyak osztálya sokkal gazdagabb, mint amire az eddigi szakirodalom felfigyelt.