Időpont: 2020. december 8., 18 óra. Helyszín: Zoom (csatlakozási adatok alább)

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Jelen előadásunkban azt szeretnénk bebizonyítani, hogy (i) a magyar áltárgyakat, eltérő mondattani viselkedésük alapján, az alábbi három osztályba sorolhatjuk és (ii) ezen áltárgyak az aspektuális belső tárgy szerepét töltik be a magyar nyelvben:

a) a lexikálisan redukált tartalmú, de nagyon gyakran használt egyet

b) egy kisebb és zárt, de gyakran használt áltárgyas osztály, amely valamivel több lexikális tartalommal rendelkező áltárgyakat tartalmaz (egy jót, egy nagyot, egy hatalmasat és egy óriásit)

c) egy nagyobb és nyitott, de ritkábban használt áltárgyas osztály, amely lexikális tartalommal rendelkező áltárgyakat tartalmaz (egy szelídet, egy hangosat, egy kecseset, egy vidámat, egy szomorúat, egy gyorsat, egy isteneset, egy hirtelent, egy intenzívet, egy öregeset, egy boldogat, egy hosszút, egy bájosat, egy hangulatosat, egy kellemeset, stb.)

Bár az eddigi szakirodalom már szentelt némi – főként mondattani és szemantikai – figyelmet az áltárgyak első két csoportjának (l. Kiefer 1992, 1994, 2006; Piñón 2001; É. Kiss 2004; Csirmaz 2008; Halm 2012; Farkas 2017; Farkas & Kardos 2018, 2019a, 2019b), aspektuális belső tárgy szempontjából való megközelítésük mindezidáig elkerülte a nyelvészek figyelmét.

Csatlakozási adatok: